A képzelt ellenségeink legyőzése

Mostani világunkra jellemző a “nyomás”, önmagunk- vagy a másik ember elnyomása. Erőlködünk, szkanderozunk, véleményt nyílvánítunk, a győz – veszít harcba ragadunk:

  • a nyak, a csuklyás izom, a vállak a veszteség, “alulmaradtam”, “legyőztek” területei.
  • térdek: a “folyton győzni akarok” érzése, folyamatos szkander a külvilággal. Belső harc, vívódás: “Na, most majd megmutatom!”

Olyan területen “erőlködik”, ahol már nem kéne.

  • a derék, a csípő fontos “központ”, itt tárolódnak az ősi energiáid. A csípőeltérések mutatják, “akartam valamit, de nem tettem meg”,vagy “eltérítettek az utamtól”, társadalmi, egészségügyi, vallási, bármilyen okból.

Csípőd energiái meghatározzák a térdek és a felsőtest energiaáramlását is. Fontos kiindulópont.

Aki bántóan kritizál (lényeg a győzelem) vagy behódol mindenkinek (“mindegy, már úgy is vesztettem”) – mindkettőnél ugyanaz a mögöttes háttér -, ők valójában megrekedtek, valamit vagy valakit még nem tudtak elengedni. Ezért a csípő eltérései mellett jelentkezhetnek aranyér, tályog tünetek is, illetve a bélben, női nemi szerveken megjelenő polip is ehhez a lelki körhöz tartozik.

Az elengedés hiánya évekig képes gúsba kötni: valamikor legyőztek, “túljártak az eszemen” és ez többé nem fordulhat elő!!

A bűntudat pajzsot emel a lélek elé, mert úgy érzed “állandóan védekezned kell”. Felkészülsz a támadásra vagy támadni fogsz megelőző lépésként, alaptalanul. Mivel egyre távolabb kerülsz a valóságtól, lehetnek “képzelt ellenségeid is”.

Az élet beszűkül, a változástól való félelem pedig egyre csak erősödik.

 

Legyünk őszinték, ki az, akit még nem győzött le senki? Már a születésed pillanatában fel kell adnod az “elképzeléseidet”, mert senki nem úgy születik meg, ahogy akar. Kiszakadunk a “nagy egységből”, és be kell “idomulnunk” a földi világba.

A symbolon kártya lapja, “A Harcos”, mutatja az aktivitást, a cselekvési képességeinket, azt az erőt, amivel túlélsz és ami segíti az ősi energiáidhoz való visszatalálást.

Kibillent aspektusa, amikor erőinket önmagunk- és mások “rombolására” használjuk.

Írta: Ulveczki Ágnes kineziológus